Linkek a témában:
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szemiotikában a szimbólum a legáltalánosabb értelemben vett jel, amelyhez egy jelentés kapcsolódik. Szűk értelemben véve a szemiotikai szimbólum a szemiotikai jel egyik válfaja. A szimbolum hagyományos értelmezése ennél még szűkebb, mert előírja a képiséget, és azt, hogy a jelhez egy speciális konnotáció kapcsolódjon.
A szimbólum történetéről
Szerkesztői és szócikkírói munkánk elmélete a történeti tényekből következett és általuk nyert igazolást. Mindenekelőtt azt kellett tisztázni, miféle (teológiai) eszmék tették egyáltalán lehetővé a fogalmi és képi szimbolizmus kialakulását, s ezek a szándékok miképpen határozták meg az elvont dolgok ábrázolhatóságát, illetve milyen gyakorlati céllal és milyen körülmények között jött létre és élt egy szimbólum valamilyen közösség tudatában, illetve miért és hogyan tűnt el belőle.
Szimbólumfelfogásunk
A szimbólumok világát gyakran tekintik titkosnak, misztikusnak. Ebben az értelmezésben – a hieroglifákhoz hasonlóan – meg kell fejteni és újra meg kell tanulni jelentésüket.
Hirdetés
Hirdetés
Meghatározás
A szimbólum (ógörög σύμβολον vagyis syn = össze-, együtt- és ballein = dobni) egy jelentéshordozót jelöl (például szavak, tárgyak, eljárások stb.). Az ábrázolt objektum nincs feltétlenül jelen. Az, hogy milyen jelentés társul a jelentéshordozóhoz, függ a felhasználási területtől és a kontextustól.
